Beküldve:

Bennünk élő IstenNők

Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők című könyve 7 Istennőt mutat be, itt most egy-egy rövid jellemzést olvashattok róluk.

Artemisz – az önálló, független nő

Artemisz a vadászat és a Hold istennője, a független női lélek megtestesítője. Öntudatos, képes a fontos dolgokra koncentrálni, elkötelezetten halad előre saját útján. Önbizalma nem szorul külső megerősítésre, férfi nélkül is egész embernek érzi magát. Képes helytállni a férfihierarchiában, elfogadja, sőt élvezi a versengést. Harcos természet, aki rendkívül fejlett igazságérzettel rendelkezik. Képes érvényesíteni érdekeit, és bátran kiáll igaza mellett, és elszántan védelmezi mások érdekeit is. Szolidaritást vállal a gyengébbekkel, elnyomottakkal, szívesen tanítja, vezeti a fiatalokat. Párjának csak olyan embert fogad el, akivel egyenrangú és egyenjogú kapcsolatot alakíthat ki.

Aphrodité – a kreatív nő – az ihlető társ

Aphrodité a szépség és szerelem istennője. Ő szimbolizálja a szerelem átformáló, alkotásra késztető erejét. Befolyása azonban nem korlátozódik a párkapcsolatokra, hiszen nemcsak egy emberbe szerethetünk bele. Aphrodité elköteleződése teljes és korlátlan, de nem feltétlenül hosszú életű. Aki, vagy ami érdekli, annak átmenetileg teljesen odaadja magát, de érdeklődése éppoly hirtelen hűlhet ki, mint ahogyan feltámadt. Ez a teljes odafordulás, azonosulás, sőt egybeolvadás éppúgy jellemzi a mindent elsöprő szerelmet, mint a kreatív alkotó munkát. Aphrodité a “múzsa”, inspiráló asszony, aki azzal segíti a férfi céljainak, álmainak megvalósulását, hogy szárnyakat ad neki.

Athéné – a határozott, bölcs asszony

Pallasz Athéné a bölcsesség, a tudomány, a női mesterségek (szövés-fonás, fazekasság), másrészt a hadviselés, a stratégia istennője, a tiszta ész, a racionalitás, a gyakorlatiasság megtestesítője. Athéné kiváló menedzsernő. Nagyszerű stratéga, döntéseiben az eszére és nem a szívére hallgat. Jó vezető: céltudatos, előrelátó,  határozott. Nem fél a felelősségvállalástól, tud és mer nemet mondani. Eszével, előrelátásával képes tisztelet ébreszteni, mindez helyet biztosít számára a legfelső vezető testületekben is. Párkapcsolataiban Athéné általában maga választja társát: erős, tehetséges, ambiciózus férfit, olyat, akit tisztel, akire fel tud nézni.

Perszephoné – az engedelmes gyermek-asszony – az alvilág úrnője

Perszephoné  Démétér leánya, Hádész felesége kétarcú istennő: egyrészt örökké engedelmes gyermek, az anyja leánya, másrészt érett asszonyként az alvilág istennője. Perszephoné az örökké fiatal, engedékeny gyermek-asszony megtestesítője. Passzív alkat, nem irányítja életét, inkább hagyja, hogy a dolgok csak úgy “megtörténjenek” vele. Nem dönt, hagyja, hogy sodorják az események. Szereti, sőt elvárja, hogy irányítsák. Nagyfokú alkalmazkodóképessége révén mindig megérzi, kitalálja, hogy mit várnak el tőle. Mélységes empátiája alkalmassá teheti arra, hogy “belelásson” mások lelkébe, s ez avatott lelki vezetővé teheti. Veleszületett nyitottsága, hajlékonysága képessé teszi arra, hogy teljesen, tökéletesen alkalmazkodjon a férfihez.

Hesztia – a befelé élő nő

Hesztia a házi tűzhely és a templom istennője. Hesztia befelé figyel, önmagába mélyed. Társaságkerülő, befelé forduló (introvertált) lény, aki a magányt, a csendet, nyugalmat kedveli. Fölötte áll vetélkedésnek, intrikának, nem érdekli a karrier, még kevésbé a hatalom, az élet belső értelmét, végső céljait keresi. A házimunkát nem nyűgnek, hanem kielégítő és értelmes tevékenységnek érzi. Mindenre ráér, sosem sürgeti az idő, szinte feloldódik a munkában. Társát nem maga választja, hagyja, hogy kiválasszák, de döntésben, elfogadásban övé a főszerep. Látszatra férje árnyékában él, azonban mindig megőrzi belső autonómiáját.

Héra – a hivatásos feleség

Héra a házasság istennője, a főhivatású feleség megtestesítője. A férjéhez fűződő kapcsolat, a feleségszerep betölti egész életét, minden gondolata, öröme, bánata, boldogsága, boldogtalansága ettől a kapcsolattól függ. Saját, személyes ambíciója nincs, teljes mértékben képes elkötelezni magát, és minden nehézség ellenére kitart választottja mellett. Gyermekeivel való kapcsolatát is a feleségszerepnek rendeli alá. Szerelme, elkötelezettsége egy életre szól. Ha ez a kapcsolat nem működik, Héra házisárkánnyá változhat, féltékenysége pedig pusztító lehet.

Déméter – a főfoglalkozású anya

Déméter a termékenység, az anyaság, a gabonaföldek és az aratás istennője, az anyaság megtestesítője. Az anyaság, a gondoskodás, táplálás tölti be egész életét, ettől függ öröme, bánata, boldogsága. Elsősorban anyaságra vágyik, s ha ez teljesül, elégedett életével. Ez az anyai ösztön, gondoskodási vágy minden kapcsolatát át- meg átszövi, anyaként viselkedik férjével, barátaival, munkatársaival is. Kapcsolataiban adakozó, gondoskodó, ezen kívül stabil, megbízható, két lábbal áll a földön, nagyfokú gyakorlati érzékkel rendelkezik. Déméter számára a férfiak is olyanok, mint a gyerekek. Ezért könnyedén elfogad férjéül gyenge, akár testi fogyatékos férfit is, aki felett anyáskodni lehet.

forrás: agape-aranyasszony.blogspot.hu/

Beküldve:

Gnóthi szeauton – Ismerd meg önmagad

Delphoi jósdán ez a felírat állt: Gnóthi szeauton- Ismerd meg önmagad

Amikor a delphoicától jóslást kértek, Ő csak annyit mondott: Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is! Fogadd el magad, és el tudod majd fogadni sorsodat is!

Ez a több évezredes bölcsesség ma ismét „divatba” jött. Mindenfelé találkozunk önismereti foglalkozásokkal, tréningekkel és sok-sok könyvvel. Mikor kezdünk el tudatosan önmagunkkal foglalkozni?

Manapság elcsépeltnek tűnik a szó, hiszen sok helyen olvashatjuk, hallhatjuk eme kifejezést. Mit is jelent valójában? Idősebbektől hallottam, hogy  – Ő már oly régóta él a Földön, hogy ismeri már önmagát eléggé. Vajon tudatosan odafigyelünk, vagy csak időnként észreveszünk valamit magunkon?

Számomra az önismeret egy folyamat, amikor tudatosan figyelem önmagam, hogy miképp működök, hogyan reagálok különböző helyzetekben, és milyen eszközeimet használom. És ezeknek az eszközöknek és módszereknek a tudatosítása, tudatos használata, vagy épp nem használata az önismeret.

Mikor változtatunk?

Számtalan inger ér bennünket. A társadalmi / környezeti változások megbolygatták eddig biztosnak hitt világunkat. Amit eddig csak a Tv-ben láttunk és az újságokban olvastunk, most megjelent a mindennapjainkban. Nem hittük el, hogy mindez velünk is megtörténhet.

Az emberek általában két szélsőséges helyzetben kezdenek önmagukkal foglalkozni:

  • Ha már valami rossz történt (betegség, baleset, csőd, környezeti kár)
  • Vagy ha mindent elértek amire vágytak, de mégsem érzik magukat boldognak

Külső és belső motiváció között nagyon finom a határ, vajon, melyik volt előbb a tyúk vagy a tojás? Arra reagálunk ami megtörtént velünk, vagy úgy történtek a dolgok, ahogy reagálunk egy-egy helyzetben?

A „jótékony tudatosság” lényege, hogy ébren, kritikusan figyeljük magunkat. Időközönként mérlegeljünk: ne dugjuk fejünket a homokba, inkább fedezzük fel hibáinkat mikor szembesülünk velük. Tudatosítsuk magunkban, hogy ez egy hibánk, de ugyanakkor idézzük fel az ellentétüket is, gondolatainkban ezt próbáljuk felerősíteni.

Az önmagukat hibáikkal együtt elfogadó emberek nem védekeznek állandóan, harmóniában vannak önmagukkal. A szépség titka a lelki egyensúly, amely tehát abból fakad, hogy nem ítélkezünk sem magunk, sem mások felett.

Olvasd el pdf formátumban

Beküldve:

Párválasztás és gyógyulás

Ma találtam rá erre az írásra a FB szelídmegoldás oldalán. Szerintem ebben minden benne van:)

Sokszor jobban megismerhetjük magunkat abból, milyen emberekhez vonzódunk. Ahogy haladunk a gyógyulás útján, megtanuljuk, hogy most már nem kezdeményezhetünk kapcsolatokat csupán a vonzalom alapján. Megtanulunk türelmesnek lenni, fontos tényeket figyelembe veszünk, és feldogozzuk az illetőről kapott információt. Gyógyulásunk során igyekszünk egészségesen közeledni az emberekhez. Azokhoz, akik valójában, nem pedig a lehetőségeikhez vagy ahhoz, amilyenek reményeik szerint. Minél jobban feldolgozzuk a magunk családi problémáit, annál kevésbé lesz szükség arra, hogy ezt olyanokkal együtt tegyük, akikhez vonzódunk. Ha lezárjuk múltbeli ügyeinket, új, egészségesebb kapcsolatokat teremthetünk másokkal.
Minél inkább úrrá leszünk azon a szükségletünkön, hogy túlzott mértékben gondoskodjunk másokról, annál kevésbé fognak vonzani azok, akik folyamatos gondoskodást igényelnek.
Minél jobban megtanuljuk szeretni és tisztelni magunkat, annál inkább vonzódunk azokhoz, akik szeretnek és tisztelnek bennünket, és akiket mi is nyugodtan szerethetünk és tisztelhetünk.
Lassú folyamat ez. Türelmesnek kell lennünk magunkhoz. Hogy éppen milyen típusú emberekhez vonzódunk, az nem alakul ki egyik pillanatról a másikra. Olyanokkal fogunk kapcsolatot kezdeményezni és fenntartani, akikkel kell, és amíg meg nem tanuljuk, amit kell – az időtől függetlenül.
Mindegy, kivel kerülünk kapcsolatba, és mit fedezünk fel ebben a kapcsolatban, most is rólunk szól a mese, nem a másikról. Ez a gyógyulás magja, reménye és ereje.
Kapcsolataink kezdeményezése és alakítása közben is megtanulhatunk vigyázni magunkra. Megtanulhatjuk, hogy lassan haladjunk. Megtanulhatjuk, hogy odafigyeljünk. Megengedhetjük magunknak, hogy hibázzunk, akkor is, amikor jobban tudjuk.
Felhagyhatunk azzal, hogy Istent okoljuk rossz kapcsolatainkért, és felelősséget vállalhatunk értük. Megtanulhatjuk élvezni az egészséges kapcsolatokat, a rosszakból pedig mihamarabb kiszállhatunk.
Megtanulhatjuk, hogy azt keressük, ami nekünk jó, ahelyett, hogy azt lesnénk, mit szeretne a másik.

Istenem, segíts figyelnem, hogyan viselkedem kapcsolataim kezdeményezésekor. Segíts felelősséget vállalnom magamért, és megtanulnom azt, amit kell. Bízom abban, hogy be fognak lépni az életembe azok, akikre szükségem van. Belátom, hogy ha egy kapcsolat nem jó nekem, jogom van ahhoz, hogy ne menjek bele, még ha a másik a maga szempontjából hasznosnak gondolná is. Megnyílok a kapcsolataimban rejlő tanulságok előtt, hogy így készüljek fel a lehető legjobb kapcsolatokra.

Olvass tovább: https://happytalamusz.webnode.hu/news/parvalasztas-es-a-gyogyulas/

Beküldve:

Négy megközelítés

“Alapvetően négy művészetterápiás megközelítés lehetséges. Az egyik az aktív (cselekvő résztvevő) művészetterápia, ahol a terápiás folyamaton belül az adott művészeti technikával fejezi ki, illetve jeleníti meg az élményeit a páciens. A másik a befogadó (receptív, élményfeldolgozó) művészetterápia, ahol kész műalkotások által a páciensben keltett pszichés hatások átélése, megértése, feldolgozása történik. A befogadó művészetterápián való részvétel minden esetben mintát is jelent az adott művészi kifejezési formára vonatkozóan, amely tapasztalat akár alkalmazható, vagy kipróbálható az aktív művészetterápiás helyzetben. Mind az aktív, mind a befogadó művészetterápia, további két terápiás megközelítésre épülhet. A művészetterápia alkotásközpontú (szublimációs) megközelítése azt jelenti, hogy adott művészeti önkifejezés, és az alkotás folyamata hordozza a terápiás hatást, így az alkotás létrejöttével zárul a terápiás folyamat. Az alkotásközpontú terápiák esetében hangsúlyos lehet az alkotások esztétikai tartalma, mert az elkészült alkotásokat sok esetben kiállításokon/rendezvényeken mutatják be. Az alkotást eszközként alkalmazó művészetterápiában az alkotás a terapeuta és a páciens kommunikációjának az alapja, akkor az elkészült alkotáshoz kötődik egy megbeszélés, értelmezés, alkotáshoz kötött jelentéstulajdonítás, amely így a szabad asszociáción keresztüli „feldolgozása” az adott művészi kifejezésnek és a benne megjelenő lelki tartalmaknak.” MMSZKE

Beküldve:

A művészetterápiáról

“Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást, magas és mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást, korábbi s későbbi követi egymást. Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült, művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti.” Lao-Ce

A komplex kifejező művészetterápia négy művészeti ágat, a zenét, vizuális művészeteket, költészetet, mozgást/táncot használja eszközéül. Az alkotás ilyen módon való átélése felszínre hozhatja lényed szavakkal nehezen elérhető tartalmait, és segít önmagad, saját történeted jobb megismerésében és a hatékonyabb, kiteljesedett életvitelben. Hatékony lehet a konfliktusok kezelésében, kapcsolatok kialakításában, nehéz élmények feldolgozásában. Növelheti az önbecsülést, a megelégedettség érzését, önmagunk, viselkedésünk megértését.

Hat az érzelmi és akarati életünkre, fejlődik a megérző és beleérző képességünk, valamint a tudatosság. Összességében segít meghallani a lelkünk mélyéről érkező üzeneteket, ami egyszerre hozhat változást, elevenséget és harmóniát, valamint új örömöket és célokat életünkbe.

Szocioterápia: egy védett közegben, a csoportban beszéljük meg ki mit látott, mit hallott, érzékelt, hogyan volt jelen egy-egy feladatban. Szocio, mert azok az emberek, akik a csoportot alkotják, leképezik azon hétköznapi helyzeteket, amelyekkel találkozunk. Ha itt megoldódik pl.: egy konfliktus az visszahat a csoporton kívüli élethelyzetre is.

A szocioterápián belül alkalmazott művészetterápiás csoportmódszer lehetőséget ad az önismeretre, a tudatosan választott értékrend szerinti (egyéni és közösségi szinten történő) életvitelre, valamint arra, hogy saját élményben megélhető, megismerhető és elismert legyen mindenki egyedi lélektani működése, értékszemlélete. A csoport hozzájárul hogy mindenki önmaga értékrendjét, életformáját autonóm módon képviselje, ugyanakkor mások értékrendjét, életfelfogását tolerálja, megértse – ezzel egy multikulturális társadalom alapműködéséről tapasztalatot szerezzen. A csoport működésén keresztül megélhető a minősítés nélküli, toleráns közegben való létezés felszabadító hatása és öröme.

Itt a felszínt átlépve jutunk közelebb önmagunkhoz.

A foglalkozásokon a művészetet használjuk arra, hogy az elkészült alkotásokon keresztül láthatóvá váljanak a bennünk zajló folyamatok.

További információ