Beküldve:

Gnóthi szeauton – Ismerd meg önmagad

Delphoi jósdán ez a felírat állt: Gnóthi szeauton- Ismerd meg önmagad

Amikor a delphoicától jóslást kértek, Ő csak annyit mondott: Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is! Fogadd el magad, és el tudod majd fogadni sorsodat is!

Ez a több évezredes bölcsesség ma ismét „divatba” jött. Mindenfelé találkozunk önismereti foglalkozásokkal, tréningekkel és sok-sok könyvvel. Mikor kezdünk el tudatosan önmagunkkal foglalkozni?

Manapság elcsépeltnek tűnik a szó, hiszen sok helyen olvashatjuk, hallhatjuk eme kifejezést. Mit is jelent valójában? Idősebbektől hallottam, hogy  – Ő már oly régóta él a Földön, hogy ismeri már önmagát eléggé. Vajon tudatosan odafigyelünk, vagy csak időnként észreveszünk valamit magunkon?

Számomra az önismeret egy folyamat, amikor tudatosan figyelem önmagam, hogy miképp működök, hogyan reagálok különböző helyzetekben, és milyen eszközeimet használom. És ezeknek az eszközöknek és módszereknek a tudatosítása, tudatos használata, vagy épp nem használata az önismeret.

Mikor változtatunk?

Számtalan inger ér bennünket. A társadalmi / környezeti változások megbolygatták eddig biztosnak hitt világunkat. Amit eddig csak a Tv-ben láttunk és az újságokban olvastunk, most megjelent a mindennapjainkban. Nem hittük el, hogy mindez velünk is megtörténhet.

Az emberek általában két szélsőséges helyzetben kezdenek önmagukkal foglalkozni:

  • Ha már valami rossz történt (betegség, baleset, csőd, környezeti kár)
  • Vagy ha mindent elértek amire vágytak, de mégsem érzik magukat boldognak

Külső és belső motiváció között nagyon finom a határ, vajon, melyik volt előbb a tyúk vagy a tojás? Arra reagálunk ami megtörtént velünk, vagy úgy történtek a dolgok, ahogy reagálunk egy-egy helyzetben?

A „jótékony tudatosság” lényege, hogy ébren, kritikusan figyeljük magunkat. Időközönként mérlegeljünk: ne dugjuk fejünket a homokba, inkább fedezzük fel hibáinkat mikor szembesülünk velük. Tudatosítsuk magunkban, hogy ez egy hibánk, de ugyanakkor idézzük fel az ellentétüket is, gondolatainkban ezt próbáljuk felerősíteni.

Az önmagukat hibáikkal együtt elfogadó emberek nem védekeznek állandóan, harmóniában vannak önmagukkal. A szépség titka a lelki egyensúly, amely tehát abból fakad, hogy nem ítélkezünk sem magunk, sem mások felett.

Beküldve:

Párválasztás és gyógyulás

Ma találtam rá erre az írásra a FB szelídmegoldás oldalán. Szerintem ebben minden benne van:)

Sokszor jobban megismerhetjük magunkat abból, milyen emberekhez vonzódunk. Ahogy haladunk a gyógyulás útján, megtanuljuk, hogy most már nem kezdeményezhetünk kapcsolatokat csupán a vonzalom alapján. Megtanulunk türelmesnek lenni, fontos tényeket figyelembe veszünk, és feldogozzuk az illetőről kapott információt. Gyógyulásunk során igyekszünk egészségesen közeledni az emberekhez. Azokhoz, akik valójában, nem pedig a lehetőségeikhez vagy ahhoz, amilyenek reményeik szerint. Minél jobban feldolgozzuk a magunk családi problémáit, annál kevésbé lesz szükség arra, hogy ezt olyanokkal együtt tegyük, akikhez vonzódunk. Ha lezárjuk múltbeli ügyeinket, új, egészségesebb kapcsolatokat teremthetünk másokkal.
Minél inkább úrrá leszünk azon a szükségletünkön, hogy túlzott mértékben gondoskodjunk másokról, annál kevésbé fognak vonzani azok, akik folyamatos gondoskodást igényelnek.
Minél jobban megtanuljuk szeretni és tisztelni magunkat, annál inkább vonzódunk azokhoz, akik szeretnek és tisztelnek bennünket, és akiket mi is nyugodtan szerethetünk és tisztelhetünk.
Lassú folyamat ez. Türelmesnek kell lennünk magunkhoz. Hogy éppen milyen típusú emberekhez vonzódunk, az nem alakul ki egyik pillanatról a másikra. Olyanokkal fogunk kapcsolatot kezdeményezni és fenntartani, akikkel kell, és amíg meg nem tanuljuk, amit kell – az időtől függetlenül.
Mindegy, kivel kerülünk kapcsolatba, és mit fedezünk fel ebben a kapcsolatban, most is rólunk szól a mese, nem a másikról. Ez a gyógyulás magja, reménye és ereje.
Kapcsolataink kezdeményezése és alakítása közben is megtanulhatunk vigyázni magunkra. Megtanulhatjuk, hogy lassan haladjunk. Megtanulhatjuk, hogy odafigyeljünk. Megengedhetjük magunknak, hogy hibázzunk, akkor is, amikor jobban tudjuk.
Felhagyhatunk azzal, hogy Istent okoljuk rossz kapcsolatainkért, és felelősséget vállalhatunk értük. Megtanulhatjuk élvezni az egészséges kapcsolatokat, a rosszakból pedig mihamarabb kiszállhatunk.
Megtanulhatjuk, hogy azt keressük, ami nekünk jó, ahelyett, hogy azt lesnénk, mit szeretne a másik.

Istenem, segíts figyelnem, hogyan viselkedem kapcsolataim kezdeményezésekor. Segíts felelősséget vállalnom magamért, és megtanulnom azt, amit kell. Bízom abban, hogy be fognak lépni az életembe azok, akikre szükségem van. Belátom, hogy ha egy kapcsolat nem jó nekem, jogom van ahhoz, hogy ne menjek bele, még ha a másik a maga szempontjából hasznosnak gondolná is. Megnyílok a kapcsolataimban rejlő tanulságok előtt, hogy így készüljek fel a lehető legjobb kapcsolatokra.

Olvass tovább: https://happytalamusz.webnode.hu/news/parvalasztas-es-a-gyogyulas/

Beküldve:

Négy megközelítés

“Alapvetően négy művészetterápiás megközelítés lehetséges. Az egyik az aktív (cselekvő résztvevő) művészetterápia, ahol a terápiás folyamaton belül az adott művészeti technikával fejezi ki, illetve jeleníti meg az élményeit a páciens. A másik a befogadó (receptív, élményfeldolgozó) művészetterápia, ahol kész műalkotások által a páciensben keltett pszichés hatások átélése, megértése, feldolgozása történik. A befogadó művészetterápián való részvétel minden esetben mintát is jelent az adott művészi kifejezési formára vonatkozóan, amely tapasztalat akár alkalmazható, vagy kipróbálható az aktív művészetterápiás helyzetben. Mind az aktív, mind a befogadó művészetterápia, további két terápiás megközelítésre épülhet. A művészetterápia alkotásközpontú (szublimációs) megközelítése azt jelenti, hogy adott művészeti önkifejezés, és az alkotás folyamata hordozza a terápiás hatást, így az alkotás létrejöttével zárul a terápiás folyamat. Az alkotásközpontú terápiák esetében hangsúlyos lehet az alkotások esztétikai tartalma, mert az elkészült alkotásokat sok esetben kiállításokon/rendezvényeken mutatják be. Az alkotást eszközként alkalmazó művészetterápiában az alkotás a terapeuta és a páciens kommunikációjának az alapja, akkor az elkészült alkotáshoz kötődik egy megbeszélés, értelmezés, alkotáshoz kötött jelentéstulajdonítás, amely így a szabad asszociáción keresztüli „feldolgozása” az adott művészi kifejezésnek és a benne megjelenő lelki tartalmaknak.” MMSZKE

Beküldve:

A művészetterápiáról

“Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást, magas és mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást, korábbi s későbbi követi egymást. Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült, művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti.” Lao-Ce

A komplex kifejező művészetterápia négy művészeti ágat, a zenét, vizuális művészeteket, költészetet, mozgást/táncot használja eszközéül. Az alkotás ilyen módon való átélése felszínre hozhatja lényed szavakkal nehezen elérhető tartalmait, és segít önmagad, saját történeted jobb megismerésében és a hatékonyabb, kiteljesedett életvitelben. Hatékony lehet a konfliktusok kezelésében, kapcsolatok kialakításában, nehéz élmények feldolgozásában. Növelheti az önbecsülést, a megelégedettség érzését, önmagunk, viselkedésünk megértését.

Hat az érzelmi és akarati életünkre, fejlődik a megérző és beleérző képességünk, valamint a tudatosság. Összességében segít meghallani a lelkünk mélyéről érkező üzeneteket, ami egyszerre hozhat változást, elevenséget és harmóniát, valamint új örömöket és célokat életünkbe.

Szocioterápia: egy védett közegben, a csoportban beszéljük meg ki mit látott, mit hallott, érzékelt, hogyan volt jelen egy-egy feladatban. Szocio, mert azok az emberek, akik a csoportot alkotják, leképezik azon hétköznapi helyzeteket, amelyekkel találkozunk. Ha itt megoldódik pl.: egy konfliktus az visszahat a csoporton kívüli élethelyzetre is.

A szocioterápián belül alkalmazott művészetterápiás csoportmódszer lehetőséget ad az önismeretre, a tudatosan választott értékrend szerinti (egyéni és közösségi szinten történő) életvitelre, valamint arra, hogy saját élményben megélhető, megismerhető és elismert legyen mindenki egyedi lélektani működése, értékszemlélete. A csoport hozzájárul hogy mindenki önmaga értékrendjét, életformáját autonóm módon képviselje, ugyanakkor mások értékrendjét, életfelfogását tolerálja, megértse – ezzel egy multikulturális társadalom alapműködéséről tapasztalatot szerezzen. A csoport működésén keresztül megélhető a minősítés nélküli, toleráns közegben való létezés felszabadító hatása és öröme.

Itt a felszínt átlépve jutunk közelebb önmagunkhoz.

A foglalkozásokon a művészetet használjuk arra, hogy az elkészült alkotásokon keresztül láthatóvá váljanak a bennünk zajló folyamatok.

További információ