Négy megközelítés

“Alapvetően négy művészetterápiás megközelítés lehetséges. Az egyik az aktív (cselekvő résztvevő) művészetterápia, ahol a terápiás folyamaton belül az adott művészeti technikával fejezi ki, illetve jeleníti meg az élményeit a páciens. A másik a befogadó (receptív, élményfeldolgozó) művészetterápia, ahol kész műalkotások által a páciensben keltett pszichés hatások átélése, megértése, feldolgozása történik. A befogadó művészetterápián való részvétel minden esetben mintát is jelent az adott művészi kifejezési formára vonatkozóan, amely tapasztalat akár alkalmazható, vagy kipróbálható az aktív művészetterápiás helyzetben. Mind az aktív, mind a befogadó művészetterápia, további két terápiás megközelítésre épülhet. A művészetterápia alkotásközpontú (szublimációs) megközelítése azt jelenti, hogy adott művészeti önkifejezés, és az alkotás folyamata hordozza a terápiás hatást, így az alkotás létrejöttével zárul a terápiás folyamat. Az alkotásközpontú terápiák esetében hangsúlyos lehet az alkotások esztétikai tartalma, mert az elkészült alkotásokat sok esetben kiállításokon/rendezvényeken mutatják be. Az alkotást eszközként alkalmazó művészetterápiában az alkotás a terapeuta és a páciens kommunikációjának az alapja, akkor az elkészült alkotáshoz kötődik egy megbeszélés, értelmezés, alkotáshoz kötött jelentéstulajdonítás, amely így a szabad asszociáción keresztüli „feldolgozása” az adott művészi kifejezésnek és a benne megjelenő lelki tartalmaknak.” MMSZKE

A művészetterápiáról

“Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást, magas és mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást, korábbi s későbbi követi egymást. Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült, művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti.” Lao-Ce

A komplex kifejező művészetterápia négy művészeti ágat, a zenét, vizuális művészeteket, költészetet, mozgást/táncot használja eszközéül. Az alkotás ilyen módon való átélése felszínre hozhatja lényed szavakkal nehezen elérhető tartalmait, és segít önmagad, saját történeted jobb megismerésében és a hatékonyabb, kiteljesedett életvitelben. Hatékony lehet a konfliktusok kezelésében, kapcsolatok kialakításában, nehéz élmények feldolgozásában. Növelheti az önbecsülést, a megelégedettség érzését, önmagunk, viselkedésünk megértését.

Hat az érzelmi és akarati életünkre, fejlődik a megérző és beleérző képességünk, valamint a tudatosság. Összességében segít meghallani a lelkünk mélyéről érkező üzeneteket, ami egyszerre hozhat változást, elevenséget és harmóniát, valamint új örömöket és célokat életünkbe.

Szocioterápia: egy védett közegben, a csoportban beszéljük meg ki mit látott, mit hallott, érzékelt, hogyan volt jelen egy-egy feladatban. Szocio, mert azok az emberek, akik a csoportot alkotják, leképezik azon hétköznapi helyzeteket, amelyekkel találkozunk. Ha itt megoldódik pl.: egy konfliktus az visszahat a csoporton kívüli élethelyzetre is.

A szocioterápián belül alkalmazott művészetterápiás csoportmódszer lehetőséget ad az önismeretre, a tudatosan választott értékrend szerinti (egyéni és közösségi szinten történő) életvitelre, valamint arra, hogy saját élményben megélhető, megismerhető és elismert legyen mindenki egyedi lélektani működése, értékszemlélete. A csoport hozzájárul hogy mindenki önmaga értékrendjét, életformáját autonóm módon képviselje, ugyanakkor mások értékrendjét, életfelfogását tolerálja, megértse – ezzel egy multikulturális társadalom alapműködéséről tapasztalatot szerezzen. A csoport működésén keresztül megélhető a minősítés nélküli, toleráns közegben való létezés felszabadító hatása és öröme.

Itt a felszínt átlépve jutunk közelebb önmagunkhoz.

A foglalkozásokon a művészetet használjuk arra, hogy az elkészült alkotásokon keresztül láthatóvá váljanak a bennünk zajló folyamatok.

További információ